Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


bajai fiatalok színháza !♥3♥♥♥♥♥♥♥33♥3♥♥♥

2010.05.25

Bemutatkozik a Bajai Fiatalok Színháza

A Bajai Fiatalok Színháza évek óta meghatározó szereplője a bajai kulturális életnek. Legutóbb „A fájós fogú oroszlán” című darabot adták elő az óvodások és a kisiskolások nagy örömére. A színházról, a darabról beszélgettem a társulat művészeti vezetőjével, Ottmár Attilával.

 



W.M.: Honnan indult a Bajai Fiatalok Színháza?

Ottmár Attila: Végzős voltam a bajai III. Béla Gimnáziumban, amikor néhány társammal együtt úgy gondoltuk – nem titok –, még egy kicsit szeretnénk „villogni” az érettségi előtt, és megmutatni a színpadon, hogy mit tudunk. Nagyon szerettünk énekelni, a színpadon szerepelni, így szerveztünk egy kis csoportot – ez volt akkori nevén a III. Béla Gimnázium Musical Stúdiója és Tánckara. Színpadra állítottunk egy jótékonysági előadást „Bélások a gyermekekért” címmel a Bajai Kórház Gyermekosztálya javára – ezzel indult ennek a csapatnak a története. Bár akkor nem gondoltuk, hogy ez tartós közösség lesz, akik a gimnáziumban maradtak, tovább folytatták a közös munkát, az elballagottak is vissza-visszatértek, és a következő években már „Bélás Show” néven készült e jótékonysági műsor-sorozat, amit hét évig láthatott a közönség – s ezzel együtt a csapat is állandóvá vált. Időközben én is visszajöttem Bajára, és nagy részt vállaltam a III. Béla Gimnázium Színistúdiójának munkájából. 2008-ban kinőttük a gimnázium kereteit, hiszen már nem csak diákokkal játszottunk, voltak felnőtt amatőr színjátszók is a csapatban. A „Valahol Európában” című musicalhez gyermekszereplőkre is szükségünk volt, ezért szereplőválogatást

Benne voltam ebben a darabban! ♥♥♥♥♥tartottunk. Szerencsére nagyon sok gyerek jött, megszerettük őket, és arra gondoltunk, hogy dolgozzunk tovább velük is, legyenek olyan produkciók, ahol ők is szerepelhetnek. Ráadásul egyre jobban felnőtt az a generáció, akikkel együtt építettük ezt a társulatot, ők a főiskolákról, egyetemekről is visszajártak hozzánk. Úgy gondoltuk, hogy a „III. Béla Gimnázium Színistúdiója” név már nem teljesen fedi tevékenységünket, így 2008 júniusában megalapítottuk a Bajai Fiatalok Színházát. Azóta a produkciókat ezen a néven készítjük. Természetesen a Színistúdió is megmaradt, mint társulatunk tehetséggondozó, utánpótlás nevelő intézménye, így most ez a kettő egymás mellett, egymást kiegészítve dolgozik.

W.M.: A gimnázium elvégzése után milyen tanulmányokat folytattál?

Ottmár Attila: Ez egy érdekes történet, mert amikor a gimnáziumba kerültem, orvosi egyetemre akartam menni, fogorvos szerettem volna lenni. Tizenegyedikes koromban jöttem rá, hogy a művészetek jobban érdekelnek, ám köztudott, hogy abból sajnos nem lehet megélni. Szerettem viszont rajzolni is, érdekelt az építészet, belsőépítészet, így jelentkeztem a Budapesti Műszaki Egyetemre, építészmérnöki karra. Fel is vettek, de egy év után be kellett látnom, hogy ez nem nekem való. Bármennyire is szerettem volna elnyomni magamban a színház iránti vonzalmat, nem ment. Visszajöttem Bajára, és akkor kezdtem a Színistúdiót komolyabban építeni. Közben itt az Eötvös József Főiskolán elvégeztem a művelődésszervező szakot, és ezzel párhuzamosan Zsámbékon az Apor Vilmos Főiskolán a drámapedagógus szakot is. Ezután kiesett egy év a társulattal való közös munkából, mert Budapestre szerződtem a Rock- és Musical Színház társulatához. Ez egy nagyon jó év volt, és igen sokat köszönhetek az ott eltöltött időnek. A mai napig dolgozom együtt olyan emberekkel, akiket ott ismertem meg. Köztük például a csapat koreográfusát, Láng Barbarát, akivel már nagyon sok produkciót készítettünk együtt itt Baján. Ezt a szakmát a színpadon lehet a leginkább megtanulni. Az ember a szakmai alapokat megkapja az iskolában, a többit a gyakorlatban kell elsajátítania.

W.M.: Miért döntöttél úgy, hogy visszajössz Bajára?

Ottmár Attila: Erre az évek távlatából már tudom a választ: nagyon szerettem ott a színházban játszani, nagyon izgalmas és változatos feladatokat kaptam, csak valahogy mindig volt bennem egy hiányérzet. Sok évet eltöltöttem itt a Színistúdióval a színpadon, a növendékek tanításával, a rendezéssel, megszoktam, hogy sokfelé kell figyelnem, hogy sok minden az én vállamon nyugszik, és úgy éreztem, rengeteg energiám és időm marad amellett, hogy csak játszom. A másik pedig, hogy hiányzott a szülővárosom, Baja. Ez egy olyan város, ami nagyon meg tudja érinteni az embert. Aki itt nőtt fel, s aztán létrehoz valamit, amit megbecsülnek az itt élő emberek, s ha azt érzi, fontos és számítanak rá, akkor igen nehéz elszakadnia.

W.M.: Te nem csak rendezel, hanem játszol is a darabokban. Hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt?

Ottmár Attila: A legnehezebb az embernek saját magát rendeznie. Amikor csak lehet, én inkább a rendezői oldalon vagyok. Aztán persze adódhat olyan helyzet, hogy egy-egy szerepet, ami az én karakteremre vagy hangomra illik és nincsen rá másik ember a csapatban – fiúkból eleve kevesebb van, ez országos tendencia –, elvállalok. Kétségtelen, hogy szeretek a színpadon játszani – ha nem így lenne, akkor nem ezzel a szakmával foglalkoznék. Ám egyre inkább szeretem átadni a terepet a következő generáció tehetséges fiataljainak, és inkább foglalkozni a rendezéssel, a háttérmunkálatokkal. Nagyon sok feladat van, melyek társulatunk sikeres működéséhez elengedhetetlenek. Sok háttérmunkát végzünk munkatársaimmal, mire egy produkció színpadra kerül: tervezések, az anyagi háttér előteremtése, marketing, reklámozás, művészi és technikai alkotófolyamatok. Fontos a részmunkák összehangolása, s olyan munkatársak megtalálása, akik a különböző feladatokat el tudják végezni, úgy mint a jelmeztervezés, díszlettervezés, kivitelezés, a koreográfiák elkészítése, a kellékek beszerzése, stb. Kell egy ember, aki ezt az egészet összefogja és átlátja – ez vagyok én.

W.M.: Mondj egy pár szót a most futó darabotokról, „A fájós fogú oroszlán”-ról

Ottmár Attila: „A fájós fogú oroszlán” egy nagyon izgalmas vállalkozás volt, mert eddig még nem készítettünk gyermekelőadást. Ki szerettük volna próbálni, mert eddig szinte minden korosztályt megszólítottunk a produkcióinkkal, de a legkisebbeket, az óvodásokat, kisiskolásokat még nem. Ezt a darabot társulatunk öt tagja az elmúlt nyár során előadta – csak úgy kedvtelésből, a saját maguk és a mi szórakoztatásukra. Mivel tíz szereplős a darab, így két szerepet játszott mindenki: az egyiket egy bábbal, a másikat pedig saját maguk, jelmezbe öltözve. Nagyon jól sikerült ez az előadás, és akkor úgy gondoltam, ha már úgyis szeretnénk gyermekelőadást színpadra állítani, miért is ne lehetne éppen Lázár Ervin e kedves, ugyanakkor tanulságos meséje? Kibővítettük a darabot, és immár valóban tíz szereplővel, nagy díszlettel, látványos jelmezekkel, nagy színpadon mutattuk be a produkciót. Jól sikerültek az előadások, rengeteg elismerő visszajelzést kaptunk a közönség részéről, így eldöntöttük, hogy folytatása is lesz e próbálkozásunknak. Pedig gyerekelőadást készíteni talán a legnehezebb. Nagyon sokan beleesnek abba a hibába, hogy azt gondolják: a gyerekeknek bármi jó, nekik mindent elő lehet adni, úgyis tetszeni fog nekik. Ez nem igaz, mert ők a legkritikusabb közönség: ha tetszik nekik a darab, akkor nevetnek, tapsolnak és ujjonganak, ha viszont nem, akkor unatkoznak, beszélgetnek, esetleg felsírnak. A reakció azonnal jön a színpad felé. Tartottunk is tőle, hogy megálljuk-e a helyünket, hogy elég jó-e a csapat. Úgy tűnik, jó ötlet volt, mert nagy sikere van a darabnak. Ezt az előadást persze gyakorlott szereplőkkel készítettük, csupán egy gyerekszereplő volt benne: Zórity Laura, aki egy nagyon ügyes leányzó, és már három éve együtt dolgozik velünk. Ő most 10 éves.

W.M.: Milyen terveitek vannak, milyen előadásokat láthatunk tőletek tavasszal, nyáron?

Ottmár Attila: Következő előadásunk az „Emil és a detektívek” lesz, ez az előadás főként az általános és középiskolásoknak kínál jó szórakozást. Áprilisban Bácsalmáson vendégszerepelünk a „Hippolyt a lakáj” című nagysikerű zenés vígjátékunkkal, majd jönnek a nyári szabadtéri rendezvények, falunapok, ahová igény szerint hol teljes darabokat, hol zenés-táncos összeállításokat szoktunk vinni. És természetesen idén is megrendezzük népszerű nyári Bajai Musical Táborunkat a III. Béla Gimnáziumban, melybe július 12-18-ig a 14 éven felüli korosztályt, július 21-27-ig a 10-14 éves érdeklődőket várjuk nagy szeretettel.

W.M.: Mi a tábor tematikája?

Ottmár Attila: Hét napos a tábor, s mindig arra törekszünk, hogy az utolsó napra egy kis záróműsort adhassanak elő a tábor résztvevői. Erre ők hívhatják meg a közönséget: család, barátok, szülők, hozzátartozók előtt mutathatják be, mit sajátítottak el a tréningek során. A tábor nem bentlakásos jellegű, minden nap reggel 9 órától este 8-ig vannak órák. Minden évben meghatározzuk, hogy milyen témakör köré csoportosítjuk a tábor anyagát. Ennek szellemében énekórákon, táncórákon, színészmesterség, beszédtechnika és drámajáték foglalkozásokon vesznek részt a diákok. Minden évben nagy élmény a gyerekeknek is és nekünk is, mert ide azok jönnek, akik szeretik a színházat, a zenés színházat, és nagyon ügyesek szoktak lenni.

W.M.: Kik tanítanak a Színistúdióban?

Ottmár Attila: Az éneket Pethőné Kővári Andrea, a III. Béla Gimnázium énektanára, a bajai Ad Libitum Kórus vezetője, karnagya tartja. Kiváló szakember, ő foglalkozik szólóénekeseinkkel - már nekünk is ő volt az énektanárunk a csapat megalakulásának idején. A táncot többen is tanítják. Láng Barbarát már említettem, aki Budapestről jár hozzánk. Ő készíti és tanítja be a nagyszínházi produkcióink koreográfiáit. Agócs Nóra, aki valaha maga is bélás színistúdiós, táncos, és énekes volt, szintén koreográfusként dolgozik a gyerekekkel. Ő is ingázik Budapest és Baja között, hiszen jelenleg a Madách Tánciskola növendéke. Weidinger Yvette, aki a III. Béla Gimnáziumban testnevelés és tánctanár, szintén a kezdetek óta velünk dolgozik. A drámajátékot és beszédtechnikát én tanítom. A nyári táborokba szoktunk még hívni vendég tanárokat is, pl. Vágó Zsuzsit, aki a Budapesti Operettszínház művésze; Bozsik Patrikot, akivel szintén Budapesten, a színházban ismerkedtem meg; Jaszenovics Ginát, aki bélás diák és társulatunk tagja volt, és most logopédia szakon tanul, vagy Simon Boglárkát, egykori kiválóságunkat, akit az egész ország megismerhetett az m1 „Társulat” című tehetségkutató műsorának győzteseként, majd az „István, a király” című rockopera Gizellájaként.

W.M.: Hogyan lehet csatlakozni a Színistúdióhoz, a Színházhoz?

A Színistúdióba jelentkezőknek egy felvételi vizsgán kell megfelelniük. Szerencsére évről évre sok jelentkezőnk van, de mindig törekszünk arra, hogy társulatunk színvonalát megtartsuk. Néha talán kicsit szőrösszívű vagyok, és sokat követelek növendékeinktől, de ez az az egy dolog, amiből nem engedek: a lelkiismeretes, precíz munka, és a mindig magas művészi színvonalú produkciók. A diákok Színistúdiónkba egyébként három szakra jelentkezhetnek: ének, tánc és színjátszás. Vannak, akik több szakra is felvételt nyernek. Hiszen ha tehetséges valaki, miért is ne foglalkozhatna több területtel is?  Szeptember elején a felvételi vizsgák után kezdődnek a foglalkozások, az órák. Idővel aztán kiderül, hogy ki alkalmas arra, hogy a Bajai Fiatalok Színházának társulatával színpadra állhasson. Tehetségtől, szorgalomtól, képességektől függően valakinél ez gyorsabban bekövetkezik, de van, akinél több időre, több tanulásra van szükség. A Színház társulatába főként a Színistúdióból lehet bekerülni, hiszen valóban itt foglalkozunk az utánpótlás neveléssel. Ám nem feltétlenül az a célunk, hogy stúdiósainkból minden áron művészeket képezzünk. Sokkal fontosabb, hogy hasznos időeltöltést biztosítsunk a diákoknak, és megadjuk nekik a lehetőséget, hogy képezzék magukat, tagjai lehessenek egy jó közösségnek. Fennállásunk történetének tizennégy éves tapasztalatai alapján úgy látjuk: jó úton haladunk, érdemes alapelveinket, a színházról alkotott nézeteinket követnünk. Valljuk, hogy a színház a nézőkért van, a végső szót mindig ők mondják ki, így nekünk egy feladatunk van: tenni a dolgunkat a lehető legmagasabb színvonalon, s jó előadásokat készíteni. Büszkék vagyunk az elmúlt tizennégy év 33 nagyszínházi produkciójára, arra, hogy évről évre több ezer ember látogatja előadásainkat, hogy immár négy éve a városi felnőtt színházbérlet-sorozat résztvevőiként profi társulatok között mi is szórakoztathatjuk a város és környékének színházszerető közönségét, s persze arra is, hogy tevékenységünkért 2008 decemberében átvehettük Baja Város Önkormányzatának „Baja Város Kultúrájáért” kitüntető elismerését. Örömmel vállaljuk, hogy a város társulata lehetünk.

 

W.M.: Köszönöm az interjút és további sok sikert a munkátokhoz!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.